Jómagam is stresszes vagyok, ráadásul minden apróságon képes vagyok felhúzni magamat. Hétköznapi dühítőim közül az egyik az, amikor valamit a lakásban felejtek - kulcs, bérlet, a sapkám vagy épp pénzt nem raktam be - és a kapuból kell visszarohannom. Főleg, hogy a kabát felvétele valahogy mindig több időt kér magának, mint azt hinném, így általában késésben esek ki itthonról. Azt pedig nem szeretem, ha másoknak kell rám várniuk, vagy ha óra/alkalom előtti utolsó pillanatban esek be.
Nem véletlenül kezdtem el gondolkozni, agyalni a stresszt csökkentő vagy épp stagnálni hagyó apró és nagyobb trükkökön. Egyiket-másikat szeretném itt is bemutatni, "Harc a stressz ellen" sorozatomban.
Véleményem szerint az egyik legfontosabb az, hogy zárjuk ki a rossz híreket. (Erről egyébként egyik hónapban volt cikk a Szimpatikában is).
Körülbelül 150 éve megvoltak az emberek a maguk kis világában. Mindenki csak arról tudott, ami a településén illetve az ismerőseivel történt. Ma már a média világában mindenről tudunk. Ma a szenzációhír az, hogy Amerikában felborult egy busz, Londonban kisiklott egy vonat, Ausztriában leégett egy családi ház, Somogyban pedig kiraboltak valakit. Kérdezem én: miért van szükség ezekre a hírekre?
Mindenki stresszes... Már vagy négy éve tart a válság, de előtte se éltünk jól, csak ennél jobban. Folyamatosan félünk a munkanélküliségtől, a betegségtől, nehéz a beilleszkedés, bunkók az emberek (valószínűleg pont a félelem miatti stressztől), egyre durvább a fiatalság. Ezek olyan tényezők, amelyek körülöttünk vannak, és nehéz kizárni, sőt, sok esetben nem is szabad, hanem megoldásra kell törekedni. De ha nem is vesszük észre rögtön, ha nem is tartjuk egyértelműnek, de erre rájön még a rossz hírek tömkelege is! Egy-egy plusz egység félelmet, egy kis együttérzést azért kivált mások kínja. Pedig segíteni nem tudunk, változtatni nem tudunk rajta.
Nálam legalább bő egy éve nincsenek rossz hírek. Én nem engedem be magamhoz a "felgyújtotta, felszúrta, kinyiffantotta, felrobbant" híreket. Ellenben olvasom az "átadták, felújították, felvonulás lesz, időszakos kiállítás nyílt, hamarosan a mozivásznon, megnyerte, itt-ott családi program, ide meg oda érdemes ellátogatni, ezt meg azt elérték a tudósok" címűeket.
Például egy éve ilyenkor a Felvonulási tér egyik irodaházának kirakatában, délután négy után minden nap fénybogarakat lehetett elkapdosni. Miután megfogtuk, el lehetett olvasni egy pozitív üzenetet, amiket előzőleg Twitteren küldtek be az emberek. Erről a lehetőségről a kedvenc (csak pozitív) híroldalamon hallottam.
Szóval fel a pozitív hírek olvasásával!
Van két pozitív naplóm is. Mikor kaptam egy füzetet egy jó barátnőmtől, elhatároztam, hogy az elért jó eredményeimet, sikereimet (pl. többet sikerült úsznom, mint máskor, jobb lett az átlagom, sikerült ebben meg ebben változnom, megsütöttem egy jó sütit stb), és a velem történt jó dolgokat (pl. megismertem egy nagyon aranyos, jólelkű embert) írom bele. Sajnos lassan telik, ez is jelzi negativizmusomat. De azért legalább nem üres szerencsére.
A másik füzetembe többet írok, az jobban hasonlít a hagyományos naplóra. Viszont taglalom benne, hogy most ezzel-azzal összevesztem, leoltottak, kisebbségi érzésem van és miért. Ezekre csak egy mondatban utalok, aztán írom, hogy kikkel mit csináltam, itthon mit barkácsoltam, stb.
Tudom, a negatív dolgokat is ki kell beszélni, le kell írni. Ne féljetek, erre is sort szoktam keríteni. Csak szerintem jó ötlet, ha vannak füzetecskék, amikbe csak a jó dolgokat rögzítem. Kell a rosszakra emlékezni?
Majd valamikor jövök a sorozat folytatásával. Hogy miről fogok írni, azt még magam se tudom, de van idő, nem igaz?
Pozitív nap (100% pozitív hírek):
http://www.pozitivnap.hu/
