Az atomenergia mindig lenyűgözött. Először én is féltem tőle, mint sokan mások. Ugyanakkor érdeklődtem is: mi is ez a különös technológia, ami kifejlesztésének az atombomba az elődje? Ami egyesek szerint zöld, mások szerint nem? Ami körül időről időre annyi vita alakul ki? Mi történt Csernobilban?
Rengeteg filmet néztem Csernobilról, és sokat olvasgattam az atomerőművekről. Aránylag sok embertől hallottam, hogy járt a paksi atomerőműben. Ekkor kezdett erősödni bennem a vágy: be kell jutni az atomerőműbe! Azt látni kell! Így tavasz végén nagyszabású szervezésbe kezdtem, aminek eredményeképp nyár második felében pár haverral, barátnővel megtekinthettük a "monstrumot".
Először is szeretnék egy kis segítséget nyújtani abban, hogyan is szervezzünk meg egy ilyet. A legfontosabb tudnivalók következnek: Az üzemlátogatás teljesen ingyenes, csak az utazást kell állni. Az üzemi területre csak 16. életévét betöltött személy léphet. Egyéni csoport 10 főtől 40-ig indul, 10 fő alatt megnézik, melyik csoporttal rakhatják össze az embereket. Csoportos látogatást előre be kell jelenteni, ők azt írják, legalább 30 nappal előbb, én tapasztalatból azt javaslom, ez inkább jóval több legyen, sokan kíváncsiak a létesítményre. Üzemlátogatásra csak hétköznapokon van lehetőség.
Miután bejelentettük a létszámot és a dátumot, ha addig minden rendben, ki kell tölteni egy táblázatot. Javaslom, amikor megkérdezzük az embereket, ki jönne, rögtön kérjük el a születési idejét, helyét, lakcímét és személyi számát. (Én beleestem abba a hibába, hogy ezt a két lépést külön tettem meg, persze mindenkit kétszer elérni - egy csomó nehézséget és fáradtságot okozott.) A táblázatot az adatokkal legkésőbb két héttel a látogatás előtt kell megküldeni.
A program a Látogatóközpont megtekintésével kezdődik, miután mindenki megérkezett. Ide még bármit be lehet vinni és lehet fotózni is. A Látogatóközpont Paks történetét, az erőmű építését, az atomerőmű-típusokat mutatja be, valamint tájékoztatnak a radioaktivitásról, beavatnak a háttérsugárzás fogalmába. Megnyugtatnak, hogy az erőmű mellett semmivel se nagyobb a természetes háttérsugárzás, mint máshol (sőt, egyébként alacsonyabb is az átlagosnál...).
A Látogatóközpont után következik az üzemi terület megtekintése. Oda már nem lehet fényképezőgépet vinni, mindenki lerakja a táskáját és egy darab személyi igazolvánnyal indul útnak. Az oda történő belépés előtt leellenőrzik a személyi igazolványokat és azok számát; fémdetektoros vizsgálaton esünk át és sugárkapun kell átsétálni.
A IV-es blokkot mutatják meg, működés közben, természetesen. Először megtekinthetjük a vezénylőtermet üvegen keresztül, mi bámuljuk a dolgozókat, ők bámulnak minket (sőt, mikor ott voltunk, össze is súgtak valamit ;)). A vezénylő egyébként teljesen szovjet feeling-ű (váratlan fordulat :)), egyébként érdekes. Tele van műszerrel, kapcsolóval és jelzőkkel.
Utána a csoportvezető elmondja, mit fogunk látni a turbinacsarnokban. Ott már nem lehet beszélni, sőt, füldugót is kapunk, mert jó zajos hely. Egyébként az összes blokk turbinái, generátorai és kondenzátorai egy teremben vannak, így a csarnok jó hosszú, 500 méteres. Minden hatalmas, a csövekben egy átlagos termetű nő simán elférne, akár térden kúszva is.
A végső állomás a reaktorcsarnok. Itt egy magas üvegfolyosón át szépen rálátunk a 3-as és a 4-es blokk reaktorfedeleire. Mellette szervizakna, pihetetőmedence és több gép, emelő, ami a radioaktív fűtőelemeket mozgatni hivatott. Embert sehol se láttunk, ami kár, mert én szívesen tekintettem volna meg élőben is a fehér atomerőművi munkaruhát.
A Látogatóközpontba a holmijainkért visszatérve a csapatomból páran visszamentünk, mert még volt kérdésük. Kipróbálhattuk, hogy mennyi energiát tudnánk termelni egy szobakerékpárral, illetve a Japán-rajongó barátnőim nézegették az információkat az ázsiai erőművekről. (Nem emlékszem már, Japánnál mit láthattak; Fukushima után másfél évvel voltunk).
Összefoglalva: Nagyon megérte elmenni! A többiek élvezték, örültek, hogy eljuthattak. Egyébként mástól se hallottam még rossz szót paksi üzemlátogatásról. Persze, láthatunk képeket az atomerőműről, de az mégis más...
Az atomenergia pedig még mindig a legelfogadhatóbb energiaforrás. És igenis biztonságos, nagyon szigorú szabályok vannak az erőművekben. Az INES-skála rangsorolja az atomerőművi eseményeket - elég szigorú skála, magamban szoktam viccelődni, hogy ha valaki tüsszent odabent, az már 1-es fokozat. Három év három hónapig nem történt INES-esemény Pakson. De 2003-at leszámítva amúgy se történt ott nagy baj, tehát nem kell félni!
A paksi atomerőmű oldala:
http://npp.hu/
Országos háttérsugárzási adatsor:
http://www.katasztrofavedelem.hu/index2.php?pageid=monitor_nbiek_index
INES-skála:
http://www.katasztrofavedelem.hu/index2.php?pageid=monitor_nbiek_ines_skala
